Pap körte (Pásztor körte)
Származása: 1760-ban – állítólag – egy Leroy nevű francia lelkész találta. Azóta világfajta lett. Hazai elterjedése: üzemi gyümölcsösökben 7,1%.
Érési ideje: szeptember végétől október közepéig szedik, október – január hónapokban fogyasztható. Termőképessége: bőven és rendszeresen terem, elég korán fordul termőre. Termékenyülése: jól termékenyülő, de virágpora rossz. Legjobb termékenyítői: a Bosc kobak, a Hardenpont téli vajkörte és a Vilmos körte.
Gyümölcse: közép nagy, megnyúlt körte alakú, egyharmaddal hosszabb, mint amilyen széles, egyenletesen elkeskenyedő nyakkal. Színe szalmasárgára világosodó zöld, egyik oldalán jellegzetes, a kocsánytól a csészéig végighúzódó parás csíkkal. Kocsánya hosszú és görbült, mélyedése nincs, csészemélyedése mély. Húsa fehér, félkemény, lédús, kövecsesedésre hajlamos. Íze igénytelen, gyenge illatú, néha íztelen. Tárolhatósága jó, Éretten is jól szállítható.
Hajtásrendszere: levele széles tojásdad, majdnem kerek, sötétzöld színű. Pálhája elég nagy és keskeny. Vesszei görbén nőnek, barnák. Koronája jellegzetesen erős, fiatalon feltörekvő, majd széthajló.
Termőhely igénye: igénytelen, mindenütt termeszthető, a hideget jól tűri.
Gazdasági értéke: termesztése gazdaságos, de árutulajdonságai elmaradnak a jobb fajták mögött. A gyümölcs minősége erősen változékony. A minőségi követelmények fokozódásával ennek az egyébként hálás fajtának mindinkább csökken a jelentősége.