Badacsonyi:
Hazai, Badacsony-vidékiszármazású. Belke Tivadar, a keszthelyi Gazdasági Tanintézet főkertésze fedezte fel, 1869-ben. Valószínűleg a Germersdorfi óriás magonca. Július közepe táján érik, teljes érettségét elérve a gyümölcs aránylag sokáig eláll. Gyengén terem és rosszul termékenyül. Ön meddő. A Germersdorfi nem, a Márki korai és a Jaboulay gyengén termékenyíti. Nagy, vagy igen nagy gyümölcse elsőrendű, sőt kiválóan elsőrendű: úgy asztali, piaci és háztartási célokra, valamint gőzben főzésre kiválóan alkalmas. Gyümölcse tompa szív alakú, száránál tompa behajlással, kelyhes végén laposas hegyben végződik. A kocsány felőli oldalán felülete enyhén hullámos. Héja sötétpiros vagy piros barna, teljes értével majdnem fekete, bágyadtan fénylő. Bibepontja sekély mélyedésben ülő, kicsiny, alig szembetűnő. Szára középhosszú és közepes vastagságú, némileg oldalt görbült, zöld, vagy vörhenyes-színű, széles és lapos tányérszerű mélyedésből kiinduló. Húsa sötétpiros, vérszínű, elég bő levű, tömött, kissé ropogós, kellemesen savanykás, édes, fűszeres ízű, kis kesernyés utóízzel. Magva aránylag kicsiny, lapított, tojásdadalakú. Magvaváló. Fája erőteljes, bujanövésű, koronája ritka, szellős, fiatalon felfelé törő, majd lehajló félgömb alakú. Alkalmas közép-vagy magas törzsű gazdasági fának. Jó minőségű, tápanyagban gazdag, meleg talajt kedvel. Fagyérzékeny, és a cseresznyelégy fertőzi.